Versek
Egy őszinte vallomás

                        Elakad a szó, megáll a lélegzet,

                             valahányszor Rád nézek.

                       Zavarban vagyok, nem tagadom,

                    szívemet mardossa a kínzó fájdalom.

                  Fájni kell egy szívnek, ha igazán szeret,

                  mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet!

                     Úgy szeretlek, mint eddig senki mást,

                       legyen e vers egy őszinte vallomás!

                         Nekem Te vagy a fény, s az élet,

                          én csak ezért élek, mégis félek!

                Félek, mert nélküled semmit nem ér az élet,

            engem már a remény halvány szikrája sem éltet,

                        pedig nagyon boldog lennék Véled!

                                 Annyira szeretlek Téged,

                                  hogy meghalnék Érted!

                Engedj a kísértésnek, hogy láthassalak Téged,

         engedd, hogy melléd lépjek, s szép szemeidbe nézzek!

                             Engedd, hogy arcodhoz érjek,

                               s megérinthesselek Téged!

                               Hogyan mondjam el Néked,

                         amit tiszta szívemből irántad érzek?

                          Az idő múlását nem az szabja meg,

                           hogy közben számoljuk az éveket.

                       Soha ne bándd, a már megtörténteket,

                    mert az élet tartogat még meglepetéseket!

                          Soha ne bándd, ha múlnak az évek,

                        s szemed sarkába szarkalábak lépnek,

                            én akkor is szeretni foglak Téged!